Így látja a nagyszabású debreceni tárlatot a festő-tanár

---

Debrecen – A teremtő ős-erő megmutatása és továbbadása számunkra kötelező. Értékmentés, nem vitás – írja Buka László a Magerő kiállításról.

Tweet

---

Különleges hangulatú kiállításnak ad otthont a Kossuth utcai kiállítótér. A Belvárosi Galériában Makoldi Sándor barátai, tanítványai és tisztelői munkáit láthatjuk. A Magerő című tárlat folyamatosan látogatható az intézmény nyitvatartási idejében, hétköznapokon 10 és 18 óra között. Jövő január 4-én pedig filmvetítés helyszíne is lesz a Belváros Galéria: Mudry Péter Az égigérő fénykápolna című alkotását ezen a napon 5 órától láthatjuk itt. A Magerő tárlat január 10-én az e filmről és a kiállításról szóló beszélgetéssel zárul.

A tárlatról az egykori barát, Buka László művésztanár is megosztja gondolatait a Dehir olvasóival.

"Lehet erről a mesebeli csoportos kiállításról röviden úgy írni, hogy 'mindenki', s 'minden' benne legyen a sorokban? Valószínűleg nemigen, de 'szemelgetve' a látványban és a gondolatokban talán valamelyest megközelíthető e cél.

Lássuk tehát! Pazar kép, amit a kiállító terembe belépő láthat,  nem vitás. Bármerre is nézünk, egy órákig nézhető-járható-szemlélhető, igen-igen színes, változatos formákban tobzódó (barokkosan gazdag), képzőművészeti technikákban rendkívül változatos teret érzékelünk, élünk-élhetünk át.                                                                                                                                  

Nézzük csak pontosabban, cseppet részletesebben! Könyvek (egy figyelemre méltó bemutató is volt a megnyitón), újak és régebbiek, filmvetítés (ismerős debreceni arcok!), grafikák, rajzok, festmények, nemez- és batikcsodák, tűzzománcok, üvegfestmények, faragások, fabútorok, szobrok (fa, kő, bronz), szalmakép, mézeskalácsok, fényképek, kerámiák, makettek, épülettervek, kézművesség – falon, vitrinben, bent a szabad és nyílt térben.

Egy igen tág szellemi kör, egy hasonló-közös baráti gondolkozás lazább-erősebb szállal és intenzitással kötődő érzékeny, válogatott lenyomatait láthatjuk az elmúlt néhány évtizedből.                                                                                                                                     

Ez már bizony letagadhatatlanul történelem, mely sokunknak 1975 tájékán kezdett szárba szökkenni! S hogy mik is ezek a szellemi irányok konkrétan, álljon itt akkor egy rövid felsorolás erről: magyar népművészet, néphagyományok, kortárs művészetek, honismeret szűkebb és tágabb értelemben is, ősművészetek, csillagászat, emberismeret (gyermek és művész), emberéletünk erős, örök alapjai.

Igen, ezekkel az alkotásokkal Makoldi Sándorra (1945-2017) is emlékezünk mindahányan, akitől sok-sok teremtőerőt kaptunk barátságában, szeretetében, no és persze többek között a Jövőt is kutatjuk, firtatjuk egyúttal most: mivé leszünk, merre megyünk, hová tartunk, hogyan tovább.                                                                                                                                   

Önállóvá érett, ihletett, látomásos emberek, önálló, mégis egy irányba mutató alkotói utak, egységes arculat a nagy forgatagban.

A magok már régen bőven széjjelszórva-ontva, a növekmény látható, a termés érik bőséges nagy áradással.  Bizony, ez hihetetlenül csillogó gazdagság, nagy érték, s tudjuk persze: ez a kiállítás is 'csak' egy kis ízelítő, egy kis 'mintavétel'!  

S hogy miről is szól tágabban ez a hasonló-közös baráti gondolat, szellemiség? Arról, hogy az ember (az Ember!) nem magának való véletlen porszem lét csupán a Semmiben, hanem társaival együtt olyan teremtmény, mely egyetemes-kozmikus-univerzális (elnézést az idegen szavakért!) értékeket, világképet is magában hordoz és fejleszt, művel, alakít, jobb esetben mások épülésére.

Nem (csak) magunkért élünk, életünk gyönyörű kincs-adomány, tehát nehéz próba és óriási lehetőség is egyben. A teremtő ős-erő (amit mi is kaptunk) megmutatása és továbbadása számunkra kötelező. Értékmentés, nem vitás. Ezen vagyunk, ezen igyekezünk, míg időnk és erőnk engedi.                                                                                                                                                                                               

Ezek az alkotások ezt az utat, ezt az emberi próbálkozást mutatják meg nekünk, s másoknak, ki-ki tudása, tehetsége, lehetőségei szerint. Aki teheti, éljen hát vele, általa!

Én örülök, hogy részese lehettem ennek, nagyon köszönöm."

---

Cimkék: Buka László, Magerő, Makoldi Sándor, tárlat

---

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Ritka az ilyen nagyszabású tárlat Debrecenben – fotókkal	2018.11.22
Hiánypótló kötetet rendezett sajtó alá a debreceni szakember	2018.12.05